A magyar vonatkozású hozzájárulások a horrorfilm történetéhez fokozatosan sorvadtak kósza lábjegyzetekké a klasszikus korszak elmúltával, így a Soska-nővérek sikersztorija már csak ezért is figyelemreméltó fejlemény.
Az egypetéjű ikerpár (Jen és Sylvia Soska) másodgenerációs kanadai magyar emigránsok, kint születtek ugyan, de első nyelvük a magyar és interjúikban rendre kitérnek rá, hogy „imádják a fűszeres magyar kaját, mint minden rendes magyar leány”. 2007 óta a Twisted Twins Productions label alatt gyártják és terjesztik leginkább ujjgyakorlatnak tetsző rövidfilmjeiket, első egészestés produkciójuk, a címében is árulkodó Dead Hooker In A Trunk pedig vizsgafilmnek szánt exploitation-hommage a Tarantino/Rodriguez-féle Grindhouse-projekt farvizén. Négy főhőse – az ikerpár, egyikük gyakorló pszichopata, a másik rendszerető könyvmoly, egy tejbetök hitgyülis srác és egy megveszekedett junkie – egy napfényes hétköznapon halott prostituáltat lel autójuk csomagtartójában, hamarosan pedig a környék összes elmebetege vadászni kezd rájuk, láncfűrészes triádoktól a nőket mészárló sorozatgyilkosig. A minimális költségvetésből forgatott, brutális és groteszk epizódok füzérére széthulló mozi, ha az ötletes erőszakjeleneteken túl (szegény Jen Soskát úgy fejbe vágják benne, hogy kiesik a szeme) sok erényt nem is tudott felmutatni, sikerrel idézte fel a hatvanas-hetvenes évek nulla anyagi és technikai befektetéssel forgatott vérlakomáit. Ráadásul – egy pár nap alatt összedobott David F. Friedman-filmhez képest –, a pikareszk történet olykor elillanó koherenciáját markánsan ellensúlyozza az amatőrhorroros közegben is kirívó lelkesedés.
A tavaly bemutatott American Maryvel viszont a Soska-ikrek beérett alkotópárosként rázták fel a kanadai horrorszcénát. Bár az eminens orvostanhallgató bizarr karrierje a body mod szubkultúrában számos zsáner hatását vegyíti – egyszerre a testmódosítások attrakciójával feldobott rape & revenge-film a Ferrara-féle Ms. 45 nyomdokain, urbánus női pszichothriller, és szomorú szerelmi történet két kommunikációképtelen szociopatáról –, Mary alászállását finoman megmunkált, olykor Argentót idéző vizuális világ rántja egybe, a stílusorientált filmkészítés hátulütői nélkül. Az már csak véres hab a tortán, hogy a Ginger Snaps-filmekkel hírnevet szerzett Katharine Isabelle életének legjobb alakítását hozza a címszerepben, ahogy a beilleszkedési és anyagi gondokkal küzdő hősnő (aki a rendezőkhöz hasonlóan magyar emigránsok gyermeke) egyre természetesebben viselt S/M bőrszerkója alatt minduntalan felsejlik egy zavart és sérült huszonéves lány szívszorító fuldoklása.
Az American Mary több szempontból is ideget ért: magával ragadó vízióban teljesíti ki a sebész-tématikájú női horrorfilmek (Frankenstein játékai, Excision) vállalását, itt az áldozatok szétszerelése-összerakása már nem csak egy-egy hamvában holt kísérlet, hanem működőképes önkifejezési forma. Bár Mary éppúgy kívülálló, mint az említett két film hősnői, velük szemben ő sikerrel integrálódik egy alternatív közösségbe, sebészi tevékenysége nem a totális elszakadást szolgálja, mint a Frankenstein játékaiban, és nem is zárul olyan értelemben művészi kudarccal, mint azExcision esetében. Mary valóban új barátokra talál a body-modderek és egy lebuj bűnözői között, az SS nőstényfarkasát idéző új imázsa egyszerre kelt tiszteletet és félelmet, így egyetlen irányból fenyegetheti veszély: felülről, az úgynevezett normális társadalom irányából.
A Soska-ikrek filmjének terebélyesedő kultuszát nagyban elősegítette, hogy precízen kizárólagos ellentétpárt fabrikál a fősodorbeli orvos-közegből (vele együtt az egyetemi világból és a perverz oktatókból), illetve a törvényen kívüli, saját morális kód szerint működő gengszter- és body modder társaságból. Az utóbbi egzotikumának kihasználására már történtek kísérletek az alacsony költségvetésű horrorfilmek berkeiben– a leghírhedtebb talán az Asylum stúdió által készítettFreaks-remake, amelyben az eredeti film torzszülöttjei helyett szerepeltek kortárs testmódosítók –, de az American Mary jóval több empátiával közelít az önkéntes számkivetettek felé, mint elődjei. Még fontosabb, hogy a Soska-testvérpár egy markáns feminista állásponttal nyúl a szubkultúrák gyakorta maszkulinnak tekintett – egyes elemzők szerint a nőkkel szemben egyenesen kirekesztő – jelenségéhez. A szerelmi szálat is biztosító helyi gengsztervezér sztriptízbárjának egyértelműen alárendelt és eltárgyiasított dolgozóival szemben a testük átplasztikázását önkifejezésre használó modderek legtöbbje a filmben nőnemű, Betty Boop-hasonmástól a gót ikerpárig, hímek csak néhány vágókép erejéig tűnnek fel. A testmódosítás így az American Maryben nem csupán önkifejezési forma, de a férfiak dominálta társadalom – lásd akár az egyetemi tanárokat, akár az egyik alany dúvad férjét – elleni egyértelmű lázadás. Mary szikéje az alkotás és önkifejezés eszköze, ha nők kerülnek alá – és a megérdemelt büntetésé, ha férfiak.
Egy jelenetben a már komoly reputációval bíró címszereplő kizavarja műhelyéből a piercingért kuncsorgó fiatal kuncsaftját. Az American Mary az egyik legjellegzetesebb kortárs szubkultúrát használva deklarálja a horroristák által gyakran elfelejtett tanulságot: a stílus nem játék.
Utolsó kommentek