Prizma folyóirat

Minden baljós előjel és lelkes előtemetés ellenére igenis tisztességes, élvezhető zombikalandról beszélhetünk, habár a korhatár- és klisébarát „tömegfilmesítés” kétségtelenül nyomot hagy az élményen.

Kal-El védelmezővé válását hol eddig nem látott és üdvözölendő drámai töltettel, hol a kortárs szuperhősök eredettörténeteit sújtó redundanciával mutatják be. Az ész nélküli pusztítás közepette viszont majdnem sikerült Supermanből érdekes figurát faragni.

Majd’ belefacsarodik a szívem, annyira borzalmas lett Boris Vian magnum opusának régóta várt adaptációja. Ugyanitt: Amélie csúnyán öregszik. Igen, csúnyán. Igen csúnyán.

Hála a benzingőz, a füstölgő gumiabroncsok és az izzadságszag pofátlanul maszkulin elegyének, a lóerő-franchise legújabb darabja szórakoztató blődli lett, ami olykor nem átallja önmagát és a nézőt is jól képen röhögni.

Kérdés: hogyan kísérled meg felüllicitálni minden idők legnagyobb és legsikeresebb szuperhős-ensemble-jét? Válasz: sehogy. És ez így van rendjén.

Oscar-les: legjobb film, legjobb női főszereplő

Kathryn Bigelow ugyan távolságot tart a frontvonaltól, és korábbi szerzői kézjegyei is egyre halványabbak, a Zero Dark Thirty – A Bin Láden hajszával még A bombák földjénnél is közelebb jut a huszonegyedik századi háborúk természetéhez. A Zero Dark Thirty (ZDT) egy jegyzőkönyv-szerű jelentésbe integrált megváltástörténetet.

Oscar-les: legjobb animációs film jelölt

Kettő az egyben: kitűnő családi film nem kifejezetten családi témakörben, varázslatos stop motion film egy kifejezetten CG-animáció uralta időben.